Történelmünk

A sors érdekes fintora, hogy a másfél év katonai szolgálatomat a Budapest XIII. kerületi Fáy utca és Frangepán utca között lévő laktanyában töltöttem, ami a vállalatom későbbi központjával pont szemben helyezkedik el. Ezáltal munkába menet minden reggel láthatom volt laktanyámat, így a sors minden nap finoman emlékeztet rá, honnan is jöttem… 

Ebben az időszakban zajlott le a rendszerváltás. 1989-ben leszereltem és egy számomra „új világba” csöppentem bele. Még katona voltam, amikor érkezett egy napi parancs, mostantól nem „Elvtárs” a megszólítás, hanem „Úr”. Csodálkoztunk, mi annyira nem tudtuk, mi is történik „kint”, a laktanyán kívül. 

Leszerelés után mindenféle munkát végeztem, egyszerű lakatos munkám is volt, lépcsőket, galériát építettem, de gépészmérnökként is dolgoztam. Egy szövetkezetnek terveztem tésztagyártó gépet, de ez kudarcba fulladt, munka nélkül maradtam. Így keveredtem a kereskedelembe, mellyel első találkozásom egy családi összejövetelen jött létre. 

1990. május 1-jén, egy tradicionális családi hús sütögetés alkalmával a nagybátyám - akinek műszaki fejlesztő vállalkozása volt - felajánlotta, ha már nincs rendes munkám, próbálkozzam meg a nyakán maradt 10 000 darab konnektorba dugható elektromos szúnyogriasztója, a „SZURI” értékesítésével. Tavasz volt, és rendes munkahely híján úgy gondoltam megpróbálom, ugyan „mi bajom lehet” alapon. Akkori autómat (egy több mint tíz éves öreg Zsigulit) telepakoltam szúnyogriasztóval, és nyakamba vettem a várost. Nekiláttam „házalni". Az első próbanap olyan jól sikerült, hogy másnap reggel már az önkormányzatnál álltam sorban, lelkesen kiváltottam a vállalkozói engedélyt, majd egész nyáron ezzel dolgoztam.

Első sikereimet az értékesítésben annak köszönhettem, hogy egy olyan „technológiával” dolgoztam, ami abban az időszakban újdonságnak számított.

Ekkor még nem volt mobiltelefon, de az üzenetrögzítő és a faxgép is ritkaság számba ment. Vásároltam egy üzenetrögzítőt, aminek volt egy különleges funkciója. Egy csipogó segítségével távolról is le lehetett hallgatni az üzeneteket. Minden üzletben, ahol megfordultam hagytam egy kézzel írott kis "szórólapot", melyen szerepelt az üzenetrögzítő száma, amin keresztül szúnyog riasztót vagy hozzá póttablettát rendelhetnek. Én a megrakott autóval cirkáltam az országban, főleg Budapesten és a Balaton környékén. Időnként telefonfülkéből lehallgatva az üzeneteket, visszatértem a rendeléseket leadó üzletekhez. Ebben az időszakban az is jónak számított, ha egy üzlet heti egyszer kapott árut. Ezzel a megoldással én akár naponta is tudtam szállítani, ami nagy elismerést váltott ki a vevőimben. Ekkor jöttem rá arra, hogy a termék mellett a szolgáltatás milyen fontos része lehet az értékesítésnek. Már éreztem, hogy inkább ez az én pályám, mint a rajzasztal vagy a hegesztő pálca. Ez tulajdonképpen tekinthető a „modemes rendelési rendszer” és a „kiszállításon alapuló értékesítési rendszer” előszobájának. 

Az üzlet nyáron remekül futott, viszont az ősz beköszöntével elfogytak a szúnyogok. Bármennyire is jó volt az értékesítési módszerem, be kellett látnom: télen szúnyogriasztó árusításból megélni nagyjából ugyanolyan nehéz vállalkozás, mint Afrikában házalni önbarnító krémmel.

De addigra megfertőzött a kereskedelem, „ráéreztem az ízére”,

és már nem akartam elszakadni tőle. Kerestem, milyen nem idény jellegű termékkel tudnék foglalkozni. Szüleim Németországban éltek, német állampolgárok voltak. Édesapám egy Aalen nevű kisvárosban dolgozott egy olyan vállalatnál, mely elsősorban magyar mezőgazdasági és ipari termékek németországi értékesítésével foglalkozott. 

Kezdetekben ő hozott össze olyan német cégekkel, akik piacot kerestek Magyarországon. Így kerültem kapcsolatba egy ékszíj gyártó céggel, a CON-CAR vállalattal, mely elsősorban ipari felhasználóknak gyártott szíjakat. Ez a CON-CAR cég lett az első külföldi beszállítóm. Bár az ipari szíjak terén nem voltam vele túl sikeres -mindössze néhány bányába és papírgyárba sikerült eladnom a termékekből- de ennek a cégnek a jármű szíjai mind a mai napig megtalálhatóak a vállalatom palettáján. 

E mellett BOSS gyártmányú vákuum csomagoló gépek importjával és forgalmazásával is próbálkoztam, de ebből is mindössze pár darabot sikerült eladnom. Sőt kezdetben még mezőgazdasági kisgépek és alkatrészek értékesítésével is, szintén nem sok sikerrel.

Mivel gyerekkorom óta rajongtam az autókért, ezért kézenfekvő is volt, hogy autóalkatrészeket is értékesítettem. Első lépésként budapesti nagykereskedésekben vásároltam, és mint "terítő" dolgoztam. Emellett elkezdtem Németországból importálni, édesapám közvetítésével az Aalen-ben lévő helyi alkatrész nagykereskedésből vásároltam, a Roland Eich KG. cégtől. 

Nekivágtam hát és jártam az autósboltokat, szervizeket, igyekeztem felmérni az igényeket, hogy mi iránt van a legnagyobb kereslet, hol van piaci rés, amibe beléphetek. 

Az egyik tapasztalatom az volt, hogy abban az időben a kereskedelem eme szegmensében másféle struktúra működött. Jellemzően voltak gyártók és nagykereskedők, de a vevő ment a termékért. Az üzletek és szervízek „anyagbeszerzőt” tartottak, ők járták a nagykereskedőket, kisiparosokat, így vásárolták össze a szükséges alkatrészeket. Én viszont a szúnyogriasztó értékesítés során a kiszállításra építettem üzletem, és azt gondoltam, itt is érdemes ezzel próbálkozni A vevők sokat takaríthatnak meg, ha terítő járat formában házhoz szállítják az alkatrészeket nekik. Én a kezdetektől így értékesítettem ebben az autóalkatrész szektorban is, először személyautókkal, majd Barkasokkal. 

A másik nagy tapasztalatom volt, hogy az egyik legnagyobb hiánycikk a piacon a négyütemű Wartburg és Trabant alkatrészei. Megint csak Édesapámat kértem meg, hogy beszéljen a Wartburg és a Trabant gyárakkal, és ha tud, szerezzen be alkatrészt nekem. Ez sikerült is, hamarosan már egyenesen a gyárból (Eisenachi és a Zwickaui gyárból) szállítottuk az árut. Ehhez a külkereskedelmi tevékenységhez akkor már céget is kellett alapítani, magánvállalkozóként ezt nem folytathattam, így született meg az UNIX-Trade Kft., mely 1991. január 1-jén kezdte meg működését.

Sokan kérdezik tőlem, hogy lett ez a cég „UNIX”. Nos, amikor a cég leendő nevén gondolkoztam, csak egy dologban voltam biztos, ez a cégem valamifajta kereskedelemmel fog foglalkozni, de nem tudtam, hogy hosszútávon mi is lesz a fő profil. Ezért az "UNIVERZÁLIS KERESKEDELEM"-re utaló nevet akartam adni neki. Az UNI-TRADE Kft. névvel mentem a cégbíróságra, de itt szembesültem azzal a ténnyel, hogy bizony megelőztek, ilyen nevű vállalkozás már létezik. Ott helyben változtatnom kellett, hirtelen a legegyszerűbb változtatásnak az tűnt, ha egy betűvel megtoldom az első tagot, így került a névbe a szintén az általánosságot jelentő „X". Hát így lett UNI helyett UNIX, vagyis UNIX-TRADE Kft. Akkor még fogalmam sem volt róla, hogy ez egy számítógépes operációs rendszer neve, csak évekkel később tudtam meg ezt...

A cég telephelye a III. kerületi lakótelepi lakásom volt, ahol az egyik szobámat alakítottam át irodának, a lakáshoz tartozó garázs pedig ki lett nevezve raktárnak. Apukám mindig nagyon lelkesen közreműködött, rengeteg tanácsot és támogatást kaptam, az ő segítsége nélkül nem tudtam volna ezt elindítani, létrehozni. 

A munkatársaim létszáma rajtam kívül három fő volt. Egy kislány, aki a bejövő hívásokat fogadta, illetve két srác, akik a kiszállítást, az alkatrészek terítését végezték. Több kiállításon is részt vettünk, megjelentünk a Budapesti Nemzetközi Vásáron és az Élelmiszaripari Szakiállításon is, de a BNV területén rendezett autókiállításon is igyekeztem népszerűsíteni vállalkozásomat.

A piac viszont átalakulóban volt, a Wartburg és Trabant alkatrészek iránti kereslet egyre hanyatlott. Ezzel párhuzamosan egyre nőtt az igény a nyugati autók alkatrészeire. Az új trendet követve én is nagy lendülettel bővítettem a "nyugati" autókhoz az alkatrész választékot, persze elsősorban saját importból. Így már egyértelműen az utángyártott, nyugati autóalkatrészek forgalmazása lett a fő irány.

Édesapámmal karöltve bejártuk a Frankfurti autókiállítást, a Torinói Autószalont, még Isztambulba is eljutottunk, és rengeteg gyártói kapcsolatot alakítottunk ki. Ezekben az években időnk nagy részét kiállításokon, és az ott megismert gyártók felkeresésével töltöttük, szerte Európában.

Közben az 1993-as őszi Budapesti Autó kiállításon mi is kiállítottunk, a már letisztult „autós portfóliót” bemutatva:

Az épület romos volt, ezért komoly versenyfutás volt az idővel az, hogy használhatóvá tegyük. A Ceglédi útról költözni kellett, májusban már bontani akarták, így az idő nem nekünk dolgozott. Éjjel-nappal ment a munka, így mindössze 3-4 hónap alatt felújítottuk az épületet. Sokszor kezdtük a reggelt a Moszkva téren (a mai Széll Kálmán téren) alkalmi munkásokat toborozva az építkezéshez, mert hát abban az időben ez bizony még így ment…

Az új telephely nagy váltás volt a korábbi viszonyokhoz képest.
Bár elsőre ijesztő és hatalmas munka volt, de amikor elkészült, az mindenért kárpótolt.

A cégben ekkor dolgozó 20-30 munkatárs szinte elveszett a több ezer négyzetméteres „komplexumban”. Ezt látva én akkor elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaha is kinőjük, inkább azon törtem a fejem, hogyan is fogjuk hasznosítani ezt a „hatalmas hodályt”, ami okán persze akkor nagy adósságba is vertem magam.

Az új telephellyel a készletezési probléma akkor megoldódott, de a megváltozott kereslet magával hozott egy új típusú problémát is. Míg a keleti autók esetében szinte minden autóhoz egyféle méretű kerékcsapágy, levegőszűrő stb. tartozott, addig a nyugati járművekhez egy-egy alkatrész típuson belül többféle méret vagy kivitel létezett. Ezeket a termékeket csak a gyártók katalógusai alapján lehetett értékesíteni, ebből azonban a gyártók nem adtak eleget, ezért a katalógusok sokszorosításáról nekünk kellett gondoskodnunk. Kezdetben „ipari mennyiségben" fénymásoltuk azokat, ami akkor is nagyon drága mulatság volt. Kézenfekvővé vált az ötlet, hogy valahogy "digitalizáljuk" ezeket és számítógépes lemezen adjuk tovább. 

Még a Ceglédi úton dolgoztunk, amikor már ezzel a „katalógus digitalizálással” elkezdtünk foglalkozni, és a költözéssel párhuzamosan készült el első számítógépes katalógus programunk, ami tartalmazta az összes forgalmazott termék katalógusát, és autó típus szerint ki lehetett választani a szükséges alkatrészt. Ezután telefon modemes kapcsolattal rögtön rendelni is lehetett tőlünk. Ez volt az UCP (Unix Car Parts) program, mely még DOS alatt működött. Ez egy kis memória rezidens program volt, Turbo Pascal nyelven íródott, és modemen keresztül saját protokollt használva tudott csatlakozni a mi központi rendszerünkhöz. 

Hogy mennyire is volt ez akkor „korszakalkotó”, ahhoz összehasonlításnak jó információ, hogy abban az időben Magyarországon még nem volt sem internet, sem GSM telefon szolgáltatás. Az első GSM rendszer 1994 tavaszán indult, és internet is csak 1995-ben lett elérhető Magyarországon, persze akkor is csak a „betárcsázó modemes”, telefonvonalon keresztül. 

Én viszont szerettem volna „kitolni az eladó pultot a szervízekbe”, hogy vevőinknek ne kelljen se bejönniük hozzánk, se telefonálniuk. Ezzel a rendszerrel a modemes kapcsolat után vevőinknek nem volt semmi dolga, mint várni az alkatrész érkezését. Így sikerült ebben is korunkat megelőzni, akár csak a túrajáratos kiszállítási rendszer kialakításával. Akkor ez a modemes rendszer is korszakalkotó újításnak bizonyult. 

A Frangepán utcai központunkban volt egy modemes kiszolgáló rendszer kiépítve, ide csatlakoztak be vásárlóink saját modemükkel, és ide küldték be a rendelésüket.

Ez volt egész Kelet-Európában az első "elektronikus alkatrész katalógus", évekig nem is akadt komoly versenytársa. 
A rendszert már az 1994-es őszi Budapesti Autószalonon is bemutattuk, új termékeink mellett ezt is népszerűsítettük: 

Mivel a szervízeknek abban az időben nem nagyon volt számítógépük, modemjük pedig végkép nem, ezért eszköz támogatási program keretében mi láttunk el sok szervizt ilyen felszereléssel. 

Ideiglenesen fóliával próbáltuk védeni árukészletünket, volt, hogy naponta többször kellett a tetőn szélben és esőben a fóliát igazgatni, küzdeni az árukészlet épségéért. Végül sikerült ezen is úrrá lenni, és egy szép új tetőt építeni a raktárunk fölé.  Az a pár hét viszont beégett az emlékeimbe, nehéz pillanatokat éltünk át.

Első valódi saját tulajdonú, vidéki kirendeltségünk a pécsi volt, majd nem sokkal később újabb két telephely (Debrecen és Kaposvár) is csatlakozott a hálózathoz. Ebben is megelőztünk mindenkit. Az első saját tulajdonú vidéki üzlet megnyitása a mi vállalatunk nevéhez fűződik. Mára már minden, a szakmában működő nagyobb vállalkozásnak saját üzlethálózata van, de akkor ez a lépés szintén forradalmi újítás volt, a modemes katalógus rendszer és a saját kiszállítás mellett. 

Persze akkor ezek még nem olyan színvonalú üzletek voltak, mint amikhez napjainkban hozzá vagyunk szokva, de ahogy az ősi kínai mondási is tartja, minden hosszú út egy kis lépéssel kezdődik, mindent el kell kezdeni valahogy.

Az ezredfordulóig 20 saját kirendeltségünk nyílt meg, napjainkra pedig már átlépte a százat a magyarországi üzleteink száma. 

Ebben az időszakban indult a saját márkánk, az UNIX alkatrészek forgalmazása, elsőként fékcsövek, izzítógyertya és 5. ajtó teleszkóp formájában.

Szintén ekkor vezettük be azt is, hogy minden termékünket saját azonosító és garancia címkével látunk el. Eleinte ez egy sárga címke volt, igazodva az akkori céges arculathoz, majd évekkel később az arculat váltással együtt ez is fehér alapúra változott.

Az UCP program és az UNIX TradeLine^® is megelőzte a mai nagy alkatrész katalógust, a TecDoc-ot. A TecDoc egy olyan komplex információs rendszer, mely naprakész adatokat szolgáltat az autóalkatrész piac számára a termékek azonosításához és megrendeléséhez, közvetlenül az alkatrész gyártó adatbázisából. Napjainkban már szinte minden autóalkatrész kereső program a TecDoc adatbázisára épül.

Az UNIX TradeLine^® szoftver napjainkban már az 5. generációs változatát éli. A mai napig a piac legelismertebb és legtöbbet használt autóalkatrész-kereső katalógusa, egyben a cégünk belső vállalatirányítási rendszere is. Büszkén mondhatom, hogy ez az akkor forradalmi újítás emelte a vetélytársak fölé az UNIX-Trade Kft.-t, és mind a mai napig a cég egyik komoly fegyvere a versenytársakkal szemben.

Mivel ebben az időszakban még sok volt a bizonytalanság a nemzetközi áruszállításban, ezért úgy döntöttem, saját beszállító flottát alakítunk ki. Ez volt a másik nagy változás ebben az évben.

Romániában is ugyanazt a kereskedelmi rendszert igyekeztünk meghonosítani, mint ami Magyarországon bevált, modemes rendelés, kiszállítás, és helyi üzletek nyitása. Persze kiszállításhoz az akkori helyi szokásoknak megfelelő járműveket használtuk. Hát nem is mindig sikerült pontosan megérkezni a rendelésekkel…

Egyszer egy őszinte barátom megveregette a vállam, és azt mondta,

„Ugye azt tudod, hogy a sárga az olcsóság és a vacak minőség jele?”

Na, hát több se kellett, ez volt az utolsó csepp a pohárban, kerestem egy grafikai céget, hogy új arculatot tervezzen nekünk.

Csináltak is jó sok változatot, az egyik rosszabb volt, mint a másik, de volt köztük egy, ami megragadott. Ez vastag döntött UNIX betűkkel – ami hasonlított a korábbi logónk UNIX feliratára - nekem stabilitást és dinamizmust is sugárzott. De megfűszerezték egy csapágyra emlékeztető gyűrűvel, ami pedig a folyamatosságot, a gördülékenységet jelentette számomra. És hát elhagyták a „Trade” utótagot, de belerakták az „Autóalkatrészek” szót. Amint megláttam, tudtam, ez a miénk, ezek vagyunk mi, ez lesz a mi logónk. Aztán már eme logó köré épült a további arculati rendszerünk. Ekkor alkottuk meg az első „Arculati kézikönyvünket”.

Ez egyébként a mai napig megmaradt, bár marketing szakértők úgy tartják, hogy kell a megújulás, egy-két évtizedenként érdemes felülvizsgálni, frissíteni a logót és az arculatot. Ezért mi is rendszeresen, pár évente elővesszük ezt a témát, hirdetünk is pályázatot grafikusok között erre a feladatra, de olyan jobb ötlet, ami miatt lecserélnénk a jelenlegit, még nem bukkant fel. Kis módosítások, mutációk rendszeresen vannak, de a fő irány több mint 20 éve ugyanaz maradt, legalábbis egyelőre. A megújulás jegyében pár év elteltével króm felületűre cseréltük a gyűrűt, de a forma maradt az eredeti.

Van egy mutációja a logónknak, egy pecsét logó. Ennek külön saját sztorija van. Egy időben jelenlegi irodánk helyére akartam egy korszerűbb, nagyobb irodaházat építeni. Ez valamikor 2012-2013. környékén történt, meg is terveztettük, több hónapig ment az egyeztetés, jártunk tervtanácsra az önkormányzathoz, engedélyezési tervek is készültek. Az engedélyeket meg is kaptuk, de végül nem lett abból az építkezésből semmi, mindig akadt fontosabb dolgunk. Nem is nagyon akartam felvállalni üzleti szempontból kontraproduktív, viszont nagyon leterhelő munkát. Hiszen ez egy öncélú fejlesztés lett volna, ettől semmivel nem lett volna nagyobb bevételünk, éppen csak elmondhattuk volna, „na ilyenünk is van”. Ennek pedig nem láttam értelmét.

Viszont az új irodaház bejáratába egy padló matricát is terveztünk, ami annyira megtetszett, annyira kifejezőnek láttam, hogy adoptáltam, és bevezettük az arculati kézikönyvünkbe, rendszeresítettük használatát. Ma már egy ugyanolyan alap motívum, mint az eredeti logónk, és persze használjuk padló matricaként is.

A másik apró de fontos érdekesség, hogy a látványterveken megjelent „mini bejárati üdvözlő tábla” is megvalósult, „önálló életre kelt”, ma már ez is arculati elemünk, és több kirendeltségünk előtt ez fogadja vásárlóinkat.

Így végül mégsem volt hiába a sok munka és tervezgetés, bár irodaházunk nem lett, de a sok gondolkodás, álmodozás melléktermékeként több arculati elemünk is született, amiket azóta is használunk. Új irodaháza meg majd akkor lesz a cégnek, ha tényleg szükségünk lesz rá, és az hozzá is ad a cég eredményeihez. Addig elférünk a mostani központunkban, a meglévő helyünkön, mára az is egy menő iroda lett.

A belső informatika fejlesztése
Visszakanyarodva 1999-be, ebben az időben a főleg a mennyiségi fejlesztés volt előtérben. Sorban nyitottuk a kirendeltségeket, bővítettük az értékesítési csapatot, nagy változásokat vezettünk be az értékesítési és ügyfélkezelési fronton, „dübörgött az organikus fejlődés”. 

Ehhez viszont kevés volt az addig használt informatikai háttér, a növekvő méretnek megfelelő rendszerre volt szükségünk. Sok különböző vállalatirányítási rendszert megvizsgálva, mérlegelve úgy láttam jónak, ha inkább saját kézben marad a fejlesztés. Ebben nyilván szerepet játszott az is, hogy bár sosem tanultam, de autodidakta módon megtanultam programozni. Tetszett, hogy egy új szervezési kérdésre napok alatt tudunk szoftver módosítással megoldást készíteni. A készen vásárolt rendszerekből hiányzott ez a rugalmasság, úgy láttam, azok nem a vállalathoz igazodtak, inkább a vállalatot igazították a szoftver kereteibe. Olyan ez, mint egy borotválkozó gép, az ember bedugja a fejét, és a gép szépen a maga formájára igazítja…

Így a saját fejlesztés mellett döntöttem, és a meglévő katalógus és rendelő-számlázó program alapjain építettünk programozó kollégáimmal egy komplett vállalatirányítási rendszert. Emellett már szinte csak irodai program csomagot kell használnunk, a teljes ügyvitelünket integráltuk bele, de például még a logisztikai központ szállítószalag rendszerét is ez a program vezérli.

Persze egészen más volt abban az időben szoftvert fejleszteni. Manapság kész komponens csomagokból építkeznek a fejlesztők, amiben az egyes részek készen vannak, csak használni kell, mintha kész építő kockákat raknának össze. Mi abban az időben a kockákat is magunknak faragtuk, a komponenseket is magunknak kellett legyártani, táblázat kezelőt, dátum kiválasztót, adatbeviteli mezőt kellett készíteni, hogy utána használni tudjuk a fejlesztéshez. Megvolt ennek is a maga szépsége és előnye is. Minden a mi igényeinkre készült, nem kellett kompromisszumot kötni, ha mondjuk a „gyári komponens” valamire nem volt képes. A saját gyártmányok mindenre képesek voltak, amit csak akartunk, mert úgy írtuk meg. Így lett nagyon rugalmas a rendszer, éppen csak sok munkaóra ment bele, sok-sok éjszaka telt el monitor előtt…

Szóval ez volt az első évtizedünk vége, a legsűrűbb időszak életünkben, hiszen ekkor kellett lerakni a vállalat alapjait, melyek a maguk idejében mind újdonságnak számítottak. Ha össze kellene foglalnom sikerünk legfőbb elemeit, sok apróbb lépés és döntés mellett a következőket emelném ki:

• Az elektronikus katalógus és rendelési rendszer, mely nem csak a versenytársakat, de az internet Magyarországi elterjedését is megelőzte.
• A túrajárat alapú kiszállítás, melyet először mi vezettünk be ebben a kereskedelmi szektorban
• A saját üzleteken alapuló üzlethálózat, melyet szintén mi valósítottunk meg először, utat mutatva versenytársainknak
• Saját vállalatirányítási rendszer, melyet rugalmasan az aktuális igényekhez alakíthattunk, így a fejlődést kezelni, követni tudtuk vele

Persze ezek a szolgáltatások idővel egyébként is kialakultak volna, de mi tudtunk ezekben az elsők lenni, és ez akkor fontos volt. Nyilván önmagukban ezek csak a lehetőségét hordozták a sikerességnek, nem egy-két ötlet váltja meg a világot. A vállalkozás, a vállalat vezetés olyan, mint az ultramaraton távfutás, évtizedeket ível át, és sosem lehet megállni, mert rögtön elhúznak mellettünk a versenytársak, akár csak a futópályán. Évtizedes időtávban persze olykor szükség van kockázatos lépésekre is. Én azonban inkább egész életemben a stabilitást és folyamatosságot, a fenntarthatóságot tartottam szem előtt, ezt gondoltam a legnagyobb előnyünknek, a kiszámítható működést. Mindig úgy akartam működtetni a vállalatot, olyan feltételek mellett, amit hosszú távon fent lehet tartani. 

Rendszeresen előfordul, hogy „ránk ígérnek”, akár árban, akár szolgáltatásban, de mindig bebizonyosodik, ez nem fenntartható, és csak ideig-óráig működhet. Olyan ez, mint amikor nagy lendülettel elszaladnak az erejét jól beosztó maratoni futó mellett, majd a nagy kapkodásban kifáradnak, és végül lemaradnak. Nem kapkodva kell futni, hanem az erőt beosztva, egyenletesen. Én még mindig, minden nap fegyelmezetten bejárok dolgozni, mint akármelyik kollégám. Ez az alázat szükséges a sikerhez, az eredményességhez, és persze egyfajta pragmatikus gondolkodás.

Lehet, hogy az első évtized leírása esetleg olyan benyomást kelt, mintha minden szépen és gördülékenyen ment volna, mint a karikacsapás, de azért ez koránt sem volt így. A sikerek mellett rengeteg olyan próbálkozásunk volt, ami csődöt mondott, vagy legalábbis nem úgy sült el, ahogy azt mi gondoltuk. Ilyen volt például az én egyik nagy ötletem, hogy majd robogóval is szállítsunk ki. Mert hát az milyen jó, rugalmas, gyorsabb, keveset fogyaszt stb. Vettünk is jó sok három kerekű Honda Canopy robogót, amik egyébként remek szerkezetek voltak, csak nem erre a célra. Természetesen nem apróztuk el, vagy 30 darabot állítottuk üzembe 1998-1999-ben.

De sajnos koránt sem volt sikeres próbálkozás. Problémás volt a nagyobb darabok szállítása, és a dolgozóink sem rajongtak értük, ami azért érthető, főleg télen.  Mivel így erősen korlátozott volt a kihasználtságuk, gyorsan ki is kerültek a rendszerből. 2002-re sikerült az utolsót is eladnunk. Mit mondjak, nem keveset buktunk ezen a „remek ötletemen”. Szóval a sikerek összefoglalása szép, de a teljes képhez hozzátartozik, hogy sok elvetélt ötletem, ötletünk is volt, amik csak vitték az energiát és a pénzt. De a dolgok eredője végül is pozitív volt, és hát annak kell örülni, ami van, nem azon keseregni, ami nincs.

Így hát boldogan és elégedetten zártuk az első évtizedet, főleg mert ebben az évben született meg első fiam, Zombori Martin is.

Sajnos akadt egy járgány, ami nem bírta a megpróbáltatásokat, de hála Istennek senki sem sérült meg komolyabban.

Itt mutattuk be az UNIX TradeLine^® vadonatúj 2.0-s változatát. Teljesen megújult, ergonomikus megjelenés, modern adatbázis szerkezet és a DOS-Windows operációs rendszereken való futtathatóság jellemezte a második generációs kereső szoftvert. Nem keveset izgultunk mi is az akkori nagy hisztéria, az „Y2K probléma” miatt. Abban az időben minden informatikus rettegett az ezredfordulótól, nem tudva, milyen hibák léphetnek fel. Mi sem voltunk ebben kivételek, izgultunk, volt is pár apróbb fennakadás, de sikerült nagyobb baj nélkül az év váltás.

Persze ez az építkezés sem ment zökkenő mentesen. Ekkor is előfordult, hogy nyakunkba folyt az eső, és amikor az iroda közepén borult ki a betonos talicska, akkor nagyon morcosak voltunk. De a végeredmény mindenért kárpótolt mindenkit. Sokkal kényelmesebb lett a munkahelyünk.

Marketing tevékenységünkben fontos mérföldkő, hogy 2001-ben útjára indítottuk a vállalat információs magazinját, a „HÍRmix” újságot, amit mai nevén „INFOmix” néven ismerünk. A kiadvány mind tartalmi és arculati szempontból is egy minőségi kiadvány, mely 2001-ben Magyarországon és Romániában összesen 12 000 db-os példányszámban jelent meg. Azóta is minden hónapban megjelentetjük, ezen a magazinon keresztül is értesítjük partnereinket akcióinkról, új termékeink bevezetéséről és a változásokról. A INFOmix terjesztése saját logisztikai hálózatunkon keresztül zajlik, a kiszállítóinkon keresztül juttatjuk el partnereinkhez, de természetesen megtalálhatóak a kirendeltségeinken is.

Közben fejlesztettük belső szervezetünket, hiszen rohamosan nőtt létszámunk. Ebben az időszakban léptünk be a „több száz fős cég” méretbe. Hogy tényleg egy csapatként tudjunk működni, rendszeresen tartottunk csapatépítő foglalkozásokat, bulikat, értekezleteket, és persze versenyeket is rendeztünk.

Ekkor egy újabb ország irányába próbálkoztunk, Szerbia fővárosában, Belgrádban is nyitottunk üzletet, majd még több szerbiai városban. Déli szomszédunk területe, népessége és közelsége nagy perspektívát jelentett.

Mint a későbbiekben kiderült, ez sem a legjobb döntéseink egyike volt, pár év próbálkozás után ki is vonultunk erről a piacról. 

2005 utolsó napjaiban pedig megnyitottuk a bukaresti elosztó központunkat, mely köré később az évek során több tucat, ebből a központból kiszolgált kirendeltséget is felsorakoztattunk.

A kereskedelemben a sikeresség kulcsa az, hogy mennyire komplex egy cég szolgáltatása. A mi célunk a szervízek teljeskörű ellátása, azt jelenti, hogy egy autóhoz az első és hátsó lökhárító között minden alkatrészt tudjunk biztosítani, a lehető legjobb eléréssel és szolgáltatás csomaggal. Ezért az utángyártott szokásosan kopó-törő alkatrészek mellett elkezdtük a gyári alkatrészek beszerzését is. Évek alatt a gyári alkatrész beszerzés egy komoly üzletággá növekedett és a saját fejlesztésű vállalatirányítási rendszerbe integrált több millió eredeti cikkszámnak köszönhetően lehetőség nyílt arra is, hogy szervíz vevőink saját maguk rendeljék meg a szükséges alkatrészt.

Közben a kirendeltségeink készletgazdálkodását is modernizáltuk, optimalizáltuk, és teljes körűen automatizáltuk. Korábban a helyi kirendeltség vezető feladata volt a készlet összeállítása, optimális szinten tartása. Ez ekkora választék és készlet mellett már nem volt fenntartható, ezért kidolgoztam egy statisztikai modellt. Persze ez sem ment döccenők nélkül, a „kísérleti nyúl” a III. kerületi kirendeltség volt. Az itt dolgozók nem örültek neki, amikor egy hiba miatt a rendszer visszáruba tette a teljes készletüket. Azonban átléptünk ezen is. A rendszer bevezetése után sokkal jobb szolgáltatást tudtunk nyújtani az összes üzletünkből.

2005-ben próbaképpen elindítottuk az UNIX Naptár projektet. Exkluzív kiadványunk olyan sikert aratott vevőink körében, hogy azóta is minden évben elkészítjük, év végén pedig partnereinket megajándékozzuk vele.

Így a 2006-ban végrehajtott fejlesztések szakmánkban példa nélküliek voltak. Ebben az évben kizárólag fejlesztésre 2,6 milliárd forintot költöttünk. Ehhez persze egy komoly hitelt is fel kellett vennünk, ami ebben az iparágban akkor már hazárdőrködésnek számított.  

Az elmúlt évek folyamán sokat küzdöttünk a külsős szállítmányozó cégekkel, sokszor késett a szállításunk a hibájukból. Ezért úgy döntöttem, ezt a területet is saját kézbe vesszük, hogy vevőinknek stabil és kiszámítható szolgáltatást nyújtsunk. Meg akartuk szüntetni a kiszolgáltatottságot, ezért nem vártunk tovább, a szektorban elsőként, teljesen saját kézben lévő szállítási rendszert alakítottunk ki. 

Bár tagadhatatlanul költségesebb megoldás, mint a bérfuvarozás, hiszen sok üresjáratot kell teljesítenünk, de a megbízható kiszolgálása érdekében felvállaltuk a többlet költségeket. Beruháztunk 6 db új, emelőhátfalas MAN kamionra és a szükséges egyéb kellékekre. Emellett 40 db új Volkswagen Caddy típusú kisáruszállító autót állítottunk hadba a régi, már üzembizonytalan autók lecserélése érdekében.

Ezekkel a lépésekkel stabilizáltuk szolgáltatásunkat, ezáltal pontos, kiszámítható és megbízható beszállítóként tudtunk megjelenni vásárlóink felé.

A tavasz folyamán átalakítottuk készletgazdálkodásunkat, jelentősen megnöveltük kirendeltségeink készleteit, így javítva a termékink elérhetőségét. Emiatt a legtöbb, már üzemelő kirendeltségünket el kellett költöztetni, de ezeket a változtatásokat az UNIX csapat szinte „észrevétlenül” oldotta meg. Sehol nem kellett a költözés idejére bezárni, mindenhol folyamatos kiszolgálást tudtunk biztosítani. A megnövelt járműparkkal egy újabb vásárlói elégedettséget célzó változtatást indítottunk útjára. 

Az iparágban elsőként az addigi egyetlen, éjszakai szállítás mellé beiktattunk egy délelőtti szállítást is, így partnereink a központi készletből rendelt termékeket még a délelőtti órákban meg tudták kapni. Ettől az egész országban jelentősen felgyorsult az autók javítása. Ha valaki reggel beadta az autóját egy szervízben, megrendelték hozzá az alkatrészt, délután már szerelhették be, este pedig el is vihette a kocsit a tulajdonosa.
     
Míg a raktározásban a nagy készletek kihelyezésével a decentralizáció volt a fő irány, addig az informatikában egyfajta centralizáció történt a terminál szerver alapú rendszer bevezetésével. Első lépésként vásároltunk egy nagyteljesítményű központi szerver farmot, melyhez bérelt vonalakon a kirendeltségeink csatlakoztak. Így helyi program telepítése nélkül, egy központi adatbázist használva, teljesen online lett a rendszer. Kezdetben ez sok hibával üzemelt, hiszen olyan technológiákkal kísérleteztünk, melyek az üzleti világban akkor még gyerekcipőben jártak. Nekünk sem volt tapasztalatuk ebben, de még a komoly szakemberek is csak tapogatóztak, hiszen maga az RDP technológia is vadonatúj volt még ekkor. A végeredmény viszont egy megbízhatóan üzemelő, korában úttörő és modern informatikai rendszer lett.

Termékpalettánk már ekkor is az egyik legszínesebb és legszélesebb volt a piacon. 2006-ban azonban ezt is sikerült jelentősen továbbfejleszteni. A meglévő kínálatot megfejeltük további 28 új márkával, és ezen felül a régi beszállítóink portfóliójából is több, mint 50 000 db új cikkszámot vezettünk be. Így 2006-ban a rendszerünkben már közel fél millió féle alkatrész volt megtalálható.

Tovább bővítettük a saját névvel fémjelzett termékek repertoárját is. Az UNIX márkanév már létezett 1996. óta , de ebben az évben vezettük be az új kenőanyag családunkat, mely immár négyféle minőségben, a hazai piacon fellelhető autótípusok kétharmadához nyújtott kiváló alternatívát. Szintén új termékként jelentek meg az UNIX kerékcsapágyak. A saját névvel ellátott termékek a legjobb ár-érték arányt képviselik a piacon, minőségi kompromisszum nélkül.

Az első 15 év után már bizonyossá vált, hogy az autóalkatrész kereskedelem jelenti a vállalat jövőjét, ezért szerettük volna, ha erre utal a cég neve is. Szakítottam időt arra, hogy letudjam az átnevezési procedúrát, így 2006-tól az Unix-Trade Kft. átalakult UNIX Autó Kft.-re. Ezzel párhuzamosan a romániai leányvállalat neve is UNIX Autó SRL lett.

A cég növekedése és piaci pozíciójának erősödése egyre inkább véleményformáló hatást gyakorolt a piacra. A vállalat nívóját meghatározó tény volt az értékesítő kollégák szakmai felkészültsége. Ezért létrehoztunk egy belső képzési rendszer, melyet UNIX Akadémiának neveztünk el. Komoly oktatási stratégiával és célirányos képzésekkel sikerült igazi értéket teremtenünk ezen a területen is. Ezeket a változásokat egy nagy céges összejövetelen prezentáltuk kollégáinknak: 

Még ugyanebben az évben megrendeztük a 6 évvel korábban nagysikerű HUNGARORING vevőtalálkozót. A sokszínű program lehetőségek ezen a rendezvényen is adottak voltak, hogy mindenki találjon kedvére valót. Itt került bemutatásra az új vevőkártya rendszerünk, melynek legfontosabb feladata az ügyfelek kedvezményeihez történő jogosulatlan hozzáférések megakadályozása volt.

Az iparágban eddig példátlan volt, hogy egy év alatt valaki akkora összeget költsön el fejlesztésre, mint akkor a mi cégünk, így markáns változtatások történtek a 2006-os évben. Bár a beruházás több évre elosztva is sok lett volna, a csapatunk mégis képes volt a forgalom dinamikus növekedése mellett megugrani ezt az igen magas lécet.

A megnövekedett létszám és a sok üzlet nagyobb felelősséget jelentett, hatékonyabb irányítási rendszert követelt, ezért átalakítottuk a felsővezetésünk struktúráját. Kialakítottuk a „Területi vezető”, mint az egyes régiók tevékenységét felügyelő és irányító vezetői szintet. Magyarországon öt, Romániában négy rátermett kolléga között osztottuk fel az országokat.

Miután a viszonteladók és szervízek számára 2006-ban elindítottuk az „UNIX Partner kártya” rendszert, ebben az évben az autó tulajdonosok számára vezettük be az „UNIX Autókártya” programot. Ez az autó tulajdonosok törzsvásárlói kártya rendszereként működik, számtalan előnyt nyújtva használójának. 

Az Autókártya programunk és szolgáltatásaink népszerűsítésére ebben az évben elindítottunk saját, nagyszabású Road Show kampányunkat.

Amerikából importáltunk egy legendás típusú igazi amerikai Peterbilt kamiont, amit „Show Truck” stílusban építettünk át. Kamionunk tavasztól őszig járta a két országot, lehetőséget biztosítva a leendő és már meglévő ügyfelek autóinak ingyenes átvizsgálására. Ebben nagy segítséget jelentettek partnerszervizeink, akik szakértelmükkel garantálták a cégünktől már megszokott magas színvonalat. Látogatóink megismerhették tevékenységünket, a helyi kirendeltségeinket és kollégáinkat is.

Az új szoftverrel párhuzamosan megújult a weboldalunk Web Shop része. A felület a partnereink dolgát megkönnyítendő, a Trade-Line^® programból már ismert működést implementálta webes környezetbe.

Romániában a logisztika felgyorsítása érdekében a bukaresti logisztikai központunkat átköltöztettük a belvárosba. Könnyebben elérhetővé váltak a fővárosi kirendeltségek, ezzel többszöri szállítást tudtunk számukra biztosítani.

Magyarországon pedig bekövetkezett az 1994-es költözéskor elképzelhetetlennek tűnő esemény: A cég Frangepán utcai telephelyét véglegesen kinőtük, nem is akárhogy, a hozzá tartozó három külső raktárral együtt. Napirendre került egy új logisztikai központ építése, amihez már ebben az évben intenzíven kerestük a megfelelő területet. 

Közben viszont kibontakozott egy hitelezési világválság, ami kérdőjelessé tette fejlesztéseinket. Végül nagy kockázatot vállalva, az év utolsó napjaiban, karácsony és újév között a IX. kerületben megvásároltunk egy 40 000 m2-es telket, ahová a cég új logisztikai központját álmodtuk meg. 

Sokan mondták, hogy ebbe bele fogunk bukni, a válság kezdetén, amikor még nem lehet tudni, mi lesz abból, nem kellene ekkora beruházásba belefogni. Nagyon nehéz döntés volt erre az útra rálépni, sok álmatlan éjszakám volt a döntés előtt is, de utána meg még több. Rettentően nyomasztó volt, hogy mi lesz, ha ez nem sikerül befejezni, vagy valami félre megy. Hónapokig-évekig tartó bizonytalanság vette kezdetét. 

Ráadásul a telek vásárláskor ez is egy elhagyatott és elhanyagolt terület volt, akár csak a Frangepán utcai központ annak idején, a bejáráskor ez a terület sem mutatott vidámabb képet. Elsőre is látszott, nem kevés munka áll előttünk, hatalmas a projekt, és biztos, hogy ezzel is lesz bajunk bőven. Hát volt is...

Romániai vállalatunk Cégközpontja Kolozsváron van, amit ebben az évben elköltöztettük, hogy impozánsabb környezetben működhessen tovább. 2009-ben már 59 üzletünk működött Magyarországon és Romániában együttesen.

Közben nagy erőkkel szélesítettük portfóliónkat is. Főleg az UNIX márkanév alatt futó saját márkás beszerzésünkre koncentráltunk. A már meglévő UNIX cikkcsoportok mellé olyan új termékek kerültek, mint a lengéscsillapító, féktárcsa, szűrő, vezérműszíj feszítő csapágykészlet.

2010. októberében átadásra került Budapest IX. kerületében az új, 15 000 m2 alapterületű, közel 4 hektáros telken elterülő logisztikai központunk. Az alig egy év alatt megvalósult projekt egy 7 millió eurós beruházás eredményeként jött létre, a cég eddigi legnagyobb befektetéseként. Ekkor azt hittem, vége a bizonytalanságnak, sínen vagyunk, sikerült befejezni, már csak be kell költözni.

És ekkor következett a cég történetének legnagyobb közös megmozdulása, a Frangepán és Fáy utcai raktárak árukészletének átköltöztetése. Ebben is nagy volt a bizonytalankodás, mi lenne a jó a költözéshez, egy fokozatos átpakolás, vagy „egy nagy megmozdulás”. A fokozatosság ellen erős érv volt, hogy addig vevőinket nem tudnánk a megszokott módon kiszolgálni, és a fennakadások miatt biztos, hogy sok vevőnket elvesztenénk. Így végül az egy nagy „hórukk” lett a metodika.

Az október 15-i hétvégét néztük ki a mutatvány végrehajtására, és a magyarországi dolgozóinkat alkalmi bérelt munkaerővel kiegészítve, egy két és fél napos, péntek estétől vasárnap estig tartó, non - stop műszakban akartuk a költözést végrehajtani. 

A költözés számokban: 

• 850 ember
• 45 900 munkaóra
• 68 db teherautó, melyek darabonként 12x fordultak, összesen több, mint 800 forduló
• 12 000 db felhasznált raklap
• 600 000 féle autóalkatrész
• 5 000 000 db megmozgatott termék
• 3 800 db elfogyasztott szendvics
• 3 000 pohár üdítő

És ez majdnem tökéletesen sikerült is, mindössze két nap alatt átkerült minden termék az új logisztikai központba, ez idáig rendben is volt.

De sajnos ez a költözés sem ment döccenő nélkül. Mindent részletesen megterveztünk, még a raklapok alá külön gurítható acél keretet is gyártottunk, hogy ne kelljen a raklap emelőkkel kínlódni, gördülékeny legyen az anyagmozgatás. Eleinte minden ment is hibátlanul, sikerült mindent lepakolni, összecsomagolni és átszállítani is, a terv szerint. Vasárnap délelőttre már minden áru ott volt az új Logisztikai központban, részben már be is tárolva, részben még az udvaron, betárolásra várva. Na és ekkor jött a bibi, egyszer csak elkezdtek betelni a kijelölt tárhelyek! 

Mint utólag kiderült, a tervezés során, a tárhely térfogat meghatározásnál egy számítási hibát vétett az a kollégánk, aki a tárhely kiosztást tervezte. Így hiába a nagyobb épület, kevés volt a tárhely. 

Ekkor sajnos elhangzott a legrosszabb mondat, ami egy raktárban történhet: „Ide nem fér, rakjátok le valahová…” És le is rakták, de nyilvántartást már nem vezettek erről, ennek pedig a következménye az lett, hogy készletünk jelentős részéről fogalmunk sem volt, hogy hol található. Az áru egy része bent a csarnokokban, raklapokon, dobozokban, vegyesen, és ez volt még a jobbik rész, mert egy része kint maradt az udvaron. Ebből pedig egy több hónapos raktári káosz lett, szörnyű körülményekkel. És hát mikor kezdjen esni a hó is, ha nem akkor…

Minden rosszban van valami jó, így rákényszerültünk, hogy újra gondoljuk a nyilvántartási rendszerünket, gyökeresen átalakítsuk, hogy ilyen helyzetekre is felkészüljünk. Hirtelen ötlettől vezérelve egy egyedi azonosítón alapuló rendszert álmodtam meg, amit pár hét alatt sikerült leprogramozni, majd bevezetni. A mai napig ezt használjuk, és szakmánkban egyedülálló,  tökéletes részletességű „termék életút” történetet biztosít, minden egyes darabról. 

Közben persze rohamtempóban vásároltunk és építettünk új polcrendszereket, így végül pár hónap alatt sikerült egy sokkal jobb rendszert kialakítanunk, mint ami a szakmánkban addig bárhol működött. Ez persze rengeteg munka volt, éjjel-nappal folyamatokat terveztünk, fejlesztettünk, programoztunk, ez sem volt egy könnyű időszak… De végső soron ebből a katasztrófának indult káoszból is sikerült versenyelőnyt kovácsolnunk, sikerült a magunknak okozott problémát a saját javunkra felhasználni, a mi oldalunkra állítani, általa fejlődni. 

Megint csak igazolást nyert a népi mondás: 

„A kudarcainkból tanulunk, azok erősítenek, a sikereink csak az egonkat növelik…”

Szóval kell a kudarc, mert az erősít. Az elkészült végeredménnyel persze már boldogok voltunk, ebben az óriási, új raktárban olyan termékpaletta bővítés vált lehetővé, melyekkel újra nagyot léphettünk előre.

Továbbra is nagy hangsúlyt fektettünk a munkatársak képzésére, ezért az UNIX Akadémia egy része ide költözött.

Ekkor lépte át a cég létszáma az 1 000 főt. Már több mint 70 üzletünk volt több országban, az éves forgalom pedig meghaladta a 20 milliárd forintot. Nagy cég lettünk, de közben azt láttam, hogy a piacon némelyik versenytársunk gátlástalan eszközökkel próbál előre törni. Mind morális, mind törvényi szemszögből vállalhatatlan módon, bármilyen módszerrel, csak előrébb kerüljön. Nem csak a versenytársaikkal szemben léptek fel így, de még a saját dolgozóikkal szemben is. Abban az időben rémtörténetek keringtek a szakmában a megigért, de ki nem fizetett prémiumokról, a vezetői visszaélésekről, a törvénytelen versenyeszközökről. 

Aggódtam, nehogy mi is ilyenné váljunk, hiszen nagy lett a szervezet, és nem tudtam mindenhol mindig jelen lenni. Ezért arra gondoltam, itt az ideje, hogy létrehozzunk egy iránymutató alapszabályt, ami a dolgozóknak és a vezetőknek is irányt mutat abban, miként viselkedjünk, ha ennél a vállalatnál dolgozunk. Egyáltalán mit is jelent nálunk az etikus viselkedés, hol vannak a morális határok. 

Így hát neki láttam Etikai Kódexet írni, amiben lefektettem az alapelveket, meghatároztam a vállalatunk alapértékeit, szervezeti kultúránk alapjait. Ebben megfogalmaztam azt is, milyen etikai határok azok, amiket nem léphetünk át. Ez a Kódex többek között irányt mutat abban, hogyan viselkedjünk, nem csak egymással a vállalatnál, de az utcán is, amikor a vállalatot képviseljük, sőt a versenytársainkkal való viszonyt is igyekeztem szabályozni. Lefektettem azt az alapelvet, hogy minden rendszerünknek -főleg a jutalmazási és büntetési rendszereknek- egyértelműnek, átláthatónak, és kiszámíthatónak kell lennie. A vezetők csak ezen elvek mentén alkothatnak szabályokat. Meghatároztam benne azt is, hogy bár mi is versenyzünk más vállalatokkal, ezt csak piaci eszközökkel tesszük. Akkor sem lépjük át a törvényesség határát, ha esetleg ők meg is teszik velünk szemben. 

Velünk például megtörtént, hogy versenytársunk illegális eszközökkel betört számítógépes rendszerünkbe, törvénytelen módon adatokat lopott tőlünk. Bár szilárd bizonyítékok alapján tettünk feljelentést, valahogy „elintézték”, hogy ne legyen nagyobb ügy az esetből, megúszták egy „figyelmeztetéssel”. 

A mi Etikai Kódexünkbe beleírtam, hogy a versenyzés során véletlenül sem lépünk át ilyen határokat. Kizárólag publikus, mások számára is elérhető forrásból származó információkkal dolgozunk, nem követünk el semmiféle törvénytelenséget, még adatgyűjtés területén sem.

Ezt a kódexet az évek során többször kellett módosítani, korszerűsíteni. Hiszen a Facebook, és a közösségi média elterjedése miatt később az azzal kapcsolatos irányelvek is bekerültek. Ha érdekli aktuális Etikai Kódexünk, itt meg tudja tekinteni… 

Az Etikai Kódex leírásával párhuzamosan készítettem pár alap modult a rendszerünkbe, amik a további fejlődéshez, és ahhoz, hogy egységes szervezetként, szabályozott módon tudjunk működni, elengedhetetlenek voltak. Így születtek meg a „Tudásbázis”, a „Munkafolyamat leírások”, „Központi fájl archívum” és „Projekt nyilvántartó” program modulok. Ezek nélkül nem növekedhetett volna a szervezet tovább, az már káoszhoz vezetett volna, ekkora tömegben a szájról-szájra információ és tudás terjesztés nem működik.

Mivel alapvetően jól működtünk, és minden flottul ment, az év végét egy hatalmas ünnepi bulival zártuk Visegrádon.

A márkához az induláskor külön képviselő csapat tartozott, az ő számukra speciális dekorral készítettünk autókat.

A marketing kamionunk is átalakult A.Z. Meisterteile köntösbe, és a következő években több rendezvényen is képviselte a márkánkat.

Elsőként a kínálatban az A.Z. Meisterteile motorolajok lettek elérhetők, majd fokozatosan fejlődött a választék. Ma már több mint 50 000 féle alkatrészből áll. A márka bizonyította a koncepció életképességét, a 2021-es évben az eladott termék mennyisége meghaladta a 12 millió darabot. Ekkor már szinte a világ minden részén gyártanak A.Z. Meisterteile terméket, melyre egységesen 2 év garanciát vállalunk. Alkatrészek mellett műhely felszereléseket és szerszámokat is válogattunk be a márka alá, így nyújtva egy szervíznek teljeskörű megoldást, minden problémára.

Az évek során úgy bővítettük a termék választékot, hogy nem csak alkatrészek, hanem ruházati és divatcikkek is legyenek elérhetők A.Z. Meisterteile márkanéven. Ruházatban már az alsónadrágtól az elegáns zakóig teljes a választék, így természetesen ezek a termékek képviselik munkaruházati választékunk gerincét is.  Ezek mellett olyan egyéb cikkek is megtalálhatók, mint karórák, napszemüvegek, akár még telefontokok, strandpapucs és energiaital is. 

Nem titok az sem, hogy valamennyi termék az én ízlésvilágomat tükrözi. Minden alkalommal személyesen részt veszek ezen cikkek és gyártók kiválasztásában, de úgy gondolom, ez rám nézve kötelező is, ha már a nevemet adtam a márkához.

Ha szeretné megtekinteni a teljes AZMT Brand Shop választékot, kattintson a linkre! 

Komoly változást hozott mindennapjainkba az is, hogy elegünk lett a központi irodában a külsős büfé szolgáltatókból. Sok éven át volt kiadva egy kis konyha, de mindig csak kínlódás volt, sose voltunk elégedettek vele.

Egy napon, amikor megint valami nehezen emészthető ételt kaptunk, felforrt az agyam, és azt találtam mondani, „Az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz kajákat együnk”. Ezzel a lendülettel váltottunk. Felbontottuk az aktuális vállalkozó szerződését, és hozzáfogtunk egy igazi, XXI. századi étterem kialakításához. 

Újabb építkezés, szakácsokat és felszolgálókat vettünk fel, immár saját állományba, csapatot építettünk. Megint csak jött a malteros talicska, és az egyéb napi örömök…

Alig pár hét múlva már meg is nyílt az UNIX Café, immár saját üzemeltetésben, és mi tudtuk tollba mondani recepteket, mit is szeretnénk enni, hogyan elkészítve, milyen minőségben. Egy egészen másik dimenzióba lépett étkezésünk, mindenki nagyon elégedett volt vele, éppen csak velem együtt sokan látványosan elkezdtek meghízni. Ez később odáig fajult, hogy emiatt külön diétás menüt is be kellett vezetnünk.

Az itteni konyha egyébként nem csak a központi irodát szolgálja ki, de meleg étellel látja el a Timót utcai Logisztikai Központban kialakított éttermet is, ami nagyban fokozta a komfortérzetet.

Ebben az évben kezdte meg működését a központi Call Center szolgáltatásunk. Magyarországon a 1405, Romániában pedig a 8649(UNIX) rövid számon lehet elérni. 
Az új kirendeltségeknek köszönhetően, Magyarországon már 83, Romániában 40, Szlovákiában pedig 5 helyen találkozhatnak UNIX kirendeltséggel a vásárlók.

Hát így lettünk az Év Magyar Vállalata. Számomra az egyik legnagyobb megtiszteltetés volt a díj ünnepélyes átadása. Amikor október 14-én Futó Pétertől, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének elnökétől, valamint Lakatos Pétertől a Videoton vezérigazgatójától átvehettem a díjat, úgy éreztem magam, ahogy egy olimpikon érezheti magát, amikor a nyakába akasztják az aranyérmet. Ilyenkor egy élet főművét ismerik el, és pont ezt éreztem akkor, abban a pillanatban én is. A mai napig személy szerint is büszke vagyok erre a díjra, de persze ez nem csak az én munkám elismerése, hanem az egész csapatunk eredménye.

A kisebb csarnokba költözött az áruátvételünk, az új nagyobb csarnokban pedig egy modern, keskeny folyosós, 21 méter magas, félautomata magasemelésű targoncával működő raklapos tároló is helyet kapott. Csak ebben több ezer raklap árut tudunk raktározni. Különlegessége a rendszernek, hogy a targonca vezetőt is emeli a raklappal együtt, így akár 21 méter magasban is tud manipulációt végezni. Persze csak aki nem szédül…

Nekem eredetileg villanyszerelő és gépészmérnök a szakmám, van némi műszaki affinitásom, és persze alkotói vágyam is. Ezért ezen a problémán elgondolkoztam, majd úgy éreztem, itt egy újabb piaci rés, ráadásul volt is pár ötletem a megoldásra. 

Kezdetben a szabadidőmben a saját garázsomban „barkácsoltam” különböző szerkezeteket, kísérleteztem velük. Amikor már úgy éreztem, tényleg tudok ebben újat alkotni, érdemes mélyebben is foglalkozni a témával, megalapítottam a cég kutatási és fejlesztési részlegét, ahol már professzionális módon, egy garázs-műhelynél jobb feltételek mellett folyt a fejlesztés. Az első megoldást még UNIX Rob-X néven neveztem el, az évek során ennek több változata is készült.

A logisztikai központba költözés után a Frangepán utcában kiürült pár raktár. Az egyikben létre hoztunk egy prototípus gyártó műhelyt, és mellé egy mérnök irodát is berendeztünk. Itt ennek a rendszernek a fejlesztésén kezdtünk dolgozni, többféle struktúrát is építettünk, sok prototípus készült, és több szabadalmam is született a témában. 

Volt, ami végül zsákutcának bizonyult, és volt olyan, ami bár nem volt zsákutca, de menet közben jött egy „még jobb ötlet”, így ejtettük azt a fejlesztési irányt. Azt azért megtanultam, hogy a kutatás-fejlesztés egy költséges és időt rabló munka, amiben egyáltalán nem garantált a végeredmény. Csak remélni lehet, hogy jó irányba haladunk és a végén profitálni tudunk egy adott fejlesztésből, de az esetek többségében sajnos ez nem így van.

Az első megoldásokat újabb ötletek követték. Pár év után már egy olyan új koncepció mentén kezdtünk el fejleszteni, mely magában a polcrendszerben végezte a teljes termék kezelést, a betárolást és kitárolást is. Ez a robot már saját vákuumos rakodó rendszerrel rendelkezett, tetszőlegesen mindhárom dimenzióban tudott mozogni egy polcrendszerben és önműködően pakolta be a tárhelyekre az árut, illetve vette ki onnan. A magával szállított ládákban kezelte a termékeket. Ezt a különleges 3D mozgást egy egyedi kialakítású emelőrendszer tette lehetővé, melyet akkor saját találmányomként szabadalmaztattam is. 

A részleg az automata raktár koncepciójának fejlesztése mellett, mintegy „mellékállásban”, a logisztikának is fejleszt tároló rendszereket, célgépeket, automatákat. Így született sok berendezésünk, mint például az automata áru szortírozó rendszer, amiből az évek alatt több példány is készült. 

Hasonlóan sikeres terméke a K+F részlegnek a fiókos tároló rendszer, mellyel nagyon helytakarékosan lehet apró alkatrészeket tárolni.

A Logisztikai Központunkban és a kirendeltségeinken napjainkban már több, mint ezer ilyen egyedi gyártású tároló egység található. Ezekben közel fél millió tárhely van kialakítva, melyekben több, mint 2 millió alkatrészt tárolunk.

A K+F részlegen fejlesztettük ki a saját hordó emelőnket is, ami nagymértékben kíméli kollégáink gerincét, hiszen előtte kézzel pakolták a hordókat.

Szintén egy sokat használt és elterjedt termék a saját igényeinknek megfelelően kialakított, rakásolható láda szállító fém keret, mely szintén itt került kifejlesztésre. Ebből is több ezer darabot használunk rendszerünkben.

És persze a Logisztikai Központunkban működő teljes szalagpályát és szortírozó rendszert is ez a részleg tervezte, valamint építette meg.

A kirendeltségeinken található ügyfélhívó is ezen a részlegen készült, mint ahogy az okoshordó rendszer is.

De ugyanilyen terméke a K+F részlegnek az áruátvételen használt egyedi rendszer. Ezt egy saját fejlesztésű raklap billentővel lehet gyorsan és hatékonyan a beérkezett árut szállító szalagra feltölteni, és a hozzá tartozó pálya rendszeren mozgatni.

Akadt persze olyan fejlesztésünk is, mely zsákutcának bizonyult. Például nagy erőkkel, több hónapos munkával kifejlesztettünk egy automata pántoló-bliszterező és hegesztő gépet, ami tényleg egy kisebb műszaki csoda lett, majd a végén rájöttünk, hogy ugyanezt egy kis tépőzárral is meg tudjuk oldani. Több száz óra fejlesztői munka eredménye ment a „kukába”. Na persze nem dobtuk ki, betettük az archívumba, anélkül, hogy valaha felhasználnánk. 

A K+F részleg büszkeségei közé tartozik az egyik legutolsó fejlesztésünk, az „Okos hordó” (Smart Barrel) egység, mely segítségével vevőink a TradeLine^® rendszerben követhetik a műhelyükben lévő hordós folyadékok tartalmát, olaj vagy fagyálló szintjét, és természetesen az után rendelés is automatikusan történik. 

Műszaki értelemben ez is kisebb csoda, hiszen maga a probléma egyszerűnek tűnik, mérni kell a folyadék szintet, és a mért adatot ezt interneten keresztül beküldeni a központi adatbázisba. De ennél lényegesen több, apró problémát is meg kellett oldani, amire persze az elején nem gondoltunk. Mint például azt, ha a hordó ferde talajon áll, fel kell ismerni, és annak megfelelően számolni. Vagy ha éppen megmozgatták a hordót, és hullámzik benne a folyadék. Így került bele a gravitációs szenzor, a kompenzációs számítási modell, az intelligencia, ami felismeri a hullámzást, és sok egyéb, a jó működéshez nélkülözhetetlen megoldás. Viszont a termék végül egy remekül használható eszköz lett. 

Az évtized végére az „UNIX Kutatás és Fejlesztés” részlege közel 50 fő gépészmérnököt, villamosmérnököt és technikusokat foglalkoztató komoly egysége lett vállalatunknak. Ebben az évben alakult úgy, hogy egy teljesen új ötlet, egy új architektúra villant be agyamba. Úgy éreztem, végre megvan a tuti, a szent Grál, ez lesz a megoldás! Ennek az új rendszernek A.Z. Shuttle System nevet adtam, ez az, ami már kompromisszumok nélkül teljesíti az összes, eredetileg kitűzött célt, teljesen érintés mentes árukezelést biztosít, az átvételtől a kiadásig! 

Végül a kezdeti modellek, prototípusok és kísérletek az A.Z. Shuttle System rendszerrel annyira biztatók voltak, hogy úgy gondoltam, ez már a célegyenes, érdemes a sorozatgyártáson gondolkodni. Úgy döntöttem, a következő ütemben épülő raktárba már ezt a rendszert fogjuk megépíteni. Így aztán az új rendszer kifejlesztése mellett persze neki kellett látnunk a sorozatgyártáshoz szükséges helyet, a „gyárat” is kialakítani.

Ha már ott voltunk, egy kirendeltséget is betelepítettünk az épület földszintjére.

Nagy öröm, hogy sikerült ezt a gyönyörű, több mint 100 éves épületet megmenteni, és ilyen szép állapotban helyreállítani. Amikor pedig visszakapja eredeti funkcióját, és beindul benne a gyártás, biztosan lesz okunk pezsgőt bontani! 

Ebben az évben nyitottuk meg a 100. magyarországi kirendeltségünket is. Érdekes, hogy ez teljesen véletlenül pont iker fiaim 10. születésnapjára esett, így ünnepélyesen ők nyitották meg ezt az egyébként dabasi üzletet.

Szintén ebben az évben alkottunk ki egy új arculatot üzleteinknek, melyet először a Frangepán utcai központi kirendeltségen valósítottunk meg. Ez egy teljesen új, modern és élénk színvilág lett, amiben markánsan megjelenik saját márkánk, az A.Z. Meisterteile is.

Ekkora kicsit „túlburjánzott” a vállalat szervezete, az organikus fejlődés közben nem jutott elég idő és energia a folyamat racionalizálásokra és optimalizálásokra. Így sok felesleges folyamat alakult ki a vállalatnál, vagy maradt meg régről olyan, amire már semmi szükség nem volt. Egyszerűen fogalmazva, sok felesleges dolgot csináltunk, amire semmi szükség nem volt, és sok olyat, amire ugyan szükség volt, de nem hatékonyan végeztük el azokat sem. A csúcspont 2019 áprilisa volt, amikor saját állományban már 3 518 fő dolgozott, és mellett több mint 200 főt foglalkoztattunk külsős, bérelt munkaerőként.

Ezért még az év elején elindítottunk egy átfogó folyamat felülvizsgálatot. Ennek keretében egyszerűsítettük a folyamatokat, újra írtuk szabályzatainkat, a felesleges elemeket kivettük. Ez több mint két évig tartott, de ennek köszönhetően jelentős megtakarításokat értünk el, főleg a logisztikai folyamatok terén, és sikerült jelentősen egyszerűsíteni működésünket. Ez a következő évek adataiban is tetten érhető, a következő három évben fokozatosan közel harmadával sikerült csökkentenünk létszámunkat, miközben forgalmunk nagyságrendileg egy szinten maradt. Igyekeztünk ezt úgy megtenni, hogy minél kevésbé legyen fájdalmas kollégáinknak, ezért tömeges létszám leépítést helyett jellemzően az egyébként is távozók státuszait szüntettük meg, így fokozatosan állt be a létszámunk az új szintre. Ezért is tartott ez a folyamat három évig…

Az év második felében jelentősen változott a cég finanszírozási struktúrája is. A vállalatok finanszírozása a saját tőkéjükön kívül általában bankihitelekből történik, ez eddig nálunk is így volt. Ebben az évben az Magyar Nemzeti Bank gazdaság fejlesztés keretében meghirdetett egy „Nagyvállalati Kötvény Programot”, melyben a vállalatok hitel helyett kötvény alapú finanszírozását kívánta elterjeszteni, ami például Amerikában jóval elterjedtebb finanszírozási forma, mint a banki hitelek.

Ehhez a programhoz mi is csatlakoztunk, és novemberben sikeresen bocsájtottunk ki 7 éves lejáratú vállalati kötvényt, így finanszírozásunk egy új formával bővült, a banki hitelek mellett egy új lábra is tudtunk támaszkodni, a vállalati kötvényre. Ehhez nemzetközi hitelminősítő cég világította át a vállalatunkat, így innen is kaptunk egy visszajelzést arról, hogy pénzügyi szempontból egészséges a cégünk, mivel az MNB elvárásában meghúzott határ feletti minősítést kaptunk.

Egy időre be is kellett zárni üzleteinket, megállt a beszállítás, az értékesítés, és később is csak döcögve tudtunk, időnként jobban, időnként akadozva működni. De mi mindenkor arra törekedtünk, hogy csapatunkat egyben tartsuk, sehol nem hajtottunk végre tömeges létszám leépítést. Végül ez a vészhelyzet a mi tevékenységünkön is komoly nyomot hagyott, akár csak minden más vállalaton. Az év második felében tudtuk a kiesést pótolni, az éves forgalmunk így Magyarországon nem csökkent, csak a romániai leányvállaltunk esetében volt csökkenés.

A mi életünkben pont ebben az időszakban megint csak folyt egy nagyobb építkezés, úgy látszik, nekünk ez védjegyünkké vált, hogy válság alatt építkezzünk. Korábban a 2008-as hitelezési válság, most pedig a koronavírus válság alatt csináltunk nagyobb beruházást. A 2017-ben átadott „D”, ”E” csarnokkal korábban 25 000 m²-esre bővített Logisztikai Központon már akkor látszott, folyamatos fejlődésünk okán belátható időn belül eléri tárolási kapacitásának végét, ezért már 2018-ban megkezdtük a következő ütem tervezését és engedélyeztetését.

Így 2020-ban a COVID válság alatt éppen az építkezés kellős közepén tartottunk. Három, összesen 15 000 m² új csarnokot terveztünk, „F”, „G” és „MK” jelzéssel, így az épület összterülete megközelíti a 40 000 m²-t. Ebbe a fejlesztésbe már terveztünk egy tágas közösségi teret is, közel 1 000 főt kiszolgáló öltözőt, valamint a jelenleginél háromszor nagyobb étkezőt és kávézót is. További 3 000 m²-en új iroda és tárgyaló is szerepelt a terven.

A csarnokok a COVID válság ellenére felépültek és átadásra kerültek. Ezekbe a csarnokokba már az A.Z. Shuttle System rendszert építjük be, aminek már a tároló rendszere is teljesen saját tervezésű, egyedi gyártású.

Ez egy hatalmas eredmény volt, ezt a pillanatot tekintjük a cég újjászületésének. Annak érdekében, hogy a vállalat a jövőben védett legyen a hasonló támadásokkal szemben, mintegy fél milliárd forint értékű informatikai fejlesztést hajtottunk végre. Egészen az alapoktól lett újra tervezve a teljes hálózati struktúra, illetve kibővítésre került a komplett informatikai részleg.

Akárcsak a 2010-es költözésnél kialakult logisztikai káoszból, végül ebből is sikerült profitálnunk, nem haltunk bele, viszont rengeteget tanultunk és sokkal erősebbek lettünk általa, megint bejött a mondás, „Nem a sikereinkből tanulunk, hanem a kudarcainkból.”

Amennyiben kíváncsi a történet részleteire, itt el tudja olvasni a teljes sztorit…

Emellett ebben az évben a weboldalunk is megújult, alapjaitól újra alkottuk azt is, a kornak megfelelő technológiával és megjelenésben. 

Ennek meg lett az eredménye, két díjat is kaptunk.

Az „Év honlapja” értékelés során
megkaptuk a „Szolgáltatás” és az „e-kereskedelem” kategóriák különdíját.

Úgy gondolom a történethez hozzátartozik az is, hogy megemlítsem azokat a vezetőket és munkatársakat, akikkel a legrégebben, napi szinten együtt dolgozunk:

Andrea 1997-ben lépett be hozzánk, bár valójában már ennél is régebben van kapcsolata a céggel.  Amikor a Frangepán utcába költöztünk a környéken kerestünk egy könyvelő irodát, és Újpesten a Minor irodával szerződtünk, náluk dolgozott Andrea, ő könyvelt nekünk, így kerültünk kapcsolatba még 1995-ben.  Amikor a cég elérte azt a méretet, hogy a könyvelést érdemes volt saját magunkhoz átvenni, akkor megkérdeztem Andreát, átjönne-e hozzánk dolgozni, ugyan azt csinálni, csak éppen nálunk. Igent mondott, így könyvelőként kezdett, majd főkönyvelő, pénzügyi vezető lett, és lassan két évtizede Gazdasági Igazgatóként dolgozunk együtt, összesen immár 25 éve.  

Gergő eredetileg FMCG területen cigarettával és fagylalttal foglalkozott, 1998-ban került hozzánk, immár 24 éve, először, mint kereskedelmi képviselő, majd Üzletfejlesztési Igazgató, végül, amikor Kereskedelmi Igazgató lett a beszerzés és értékesítés az ő felügyelete alá került - már sok évvel ezelőtt.

András a romániai leányvállalatunk alapítása után alig egy évvel, 2000-ben lépett be hozzánk, kezdésnek ő is kereskedelmi képviselőként. Fiatal, de okos, ügyes srác volt, így alig egy év után megkérdeztem, nem akarná-e elvállalni a romániai cég vezetését. Ő kapásból igent mondott, így már 22 éve együtt dolgozunk.

Persze van rengeteg „évtizedes kollégánk” is, amikor e sorokat írom, 136 olyan dolgozót látok a rendszerben, akik legalább egy évtizede nálunk dolgoznak, különböző telephelyeken. Megemlítenék itt még pár hozzám közelebb álló kollégámat, akikkel sok-sok éve, napi szinten együtt dolgozunk:

Ildikóval 1993-ban kezdtünk együtt dolgozni, még a ceglédi úti tüzép telepen. Vele együtt költöztünk át 28 éve a Frangepán utcába. 

Tomi 1999 márciusában, 23 éve,  éppen három nappal az első fiam születése előtt lépett be hozzánk.

Aliz a romániai Ügyvezető Igazgatóval, Csonka Andrással egy héten, 2000 nyarán lépett be hozzánk,  és azóta is, 22 éve dolgozunk együtt, bár vele nem találkozom naponta, de oszlopos tagja a vállalat csoportnak…

János eredetileg szinte pályakezdőként, Beszerzési Adminisztrációs Menedzserként kezdett, még 2005-ben, 17 éve. Onnan lépett elő Beszerzési Vezetői pozícióba, és ma az UNIX csoport teljes beszerzését ő irányítja.

Nos, ez volt a vállalat első 30 éve. Voltak nehéz pillanatok, voltak kilátástalan helyzetek, de akadt rengeteg öröm és sikerélmény is ebben a 30 évben. Jelenleg is sok izgalmas projektben, fejlesztésben vagyunk benne, így majd pár év múlva visszatekintve azt gondolom, lesz mivel bővítenem az itt leírtakat...

2022. 05. 10. 
Zombori Antal